Rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás

Az adózás és adóztatás alapelvei az adózási folyamat valamennyi szakaszában érvényesítendő általános követelményeket fogalmaznak meg és biztosítják, hogy a különböző típusú adóügyekben a szabályozás egységes elvek szerint valósuljon meg, azonban ez nem jelenti a különféle eljárások uniformizáltságát.

A rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás nemcsak a szerződéses kapcsolatokban, hanem az adózás során is alapkövetelmény, amely az adózókra és az adóhatóságokra is egyaránt vonatkozik.

A rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve

Az adójogviszonyok alanyai az egyes törvényi rendelkezések adta lehetőségekkel azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek, azaz az adójogviszonyban is tilos a joggal való visszaélés.

Az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat mindenki rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, továbbá az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. [Art. 2. § (1) bekezdés]

A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének gyökerei a polgári jogban találhatók, amelynek az adójogviszonyokra való kiterjesztése az általános jogelvekkel összhangban áll.

✍ A jog gyakorlása joggal való visszaélésnek minősül, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a jog ilyen célú gyakorlása illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.

Az adójogi szabályozás nem tiltja általánosan a legális eszközökre szorítkozó adóelkerülést, azonban az adóelkerülésnek azt a speciális esetét ellentétesnek nyilvánítja a jog társadalmi rendeltetésével, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának eredeti célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, amely esetben az adóhatóság az adózó(k) valódi célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra.

✍ Nincs tiltva, hogy az adóalanyok éljenek a legális adóelkerülés és adócsökkentés lehetőségével, azonban ha a jogügylet valódi célja nem a piacon elérhető gazdasági előny elérése, hanem döntően az adóelkerülés vagy az adómegtakarítás, abban az esetben a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye már nem teljesül és az adóhatóság a jogosulatlanul megszerzett előny figyelmen kívül hagyásával becslést alkalmazhat az adóhiány megállapítására, amely kedvezőtlen jogkövetkezményeket vonhat maga után.

Az adóhatóság beavatkozásának nincs helye természetesen azokban az esetekben, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csak egyik, de nem elsődleges célja és mellette más gazdasági célok is megvalósulnak, vagyis a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérül akkor, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez törvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt, mivel ekkor a piacon megszerezhető előny megszerzése az elsődlegesen elérni kívánt cél.

Az állami költségvetés számára jelentős veszteséget okoznak az olyan adóelkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók, amelyek megvalósítása elsődlegesen az adóelőnyök megszerzésére irányul.

✍ A korábbi évtizedekben viszonylag gyakran előfordultak olyan ügyletek, amelyek az adótörvények szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében azok többszörösét kínálták adónyereségként, ezért ezek megszüntetése érdekében az adótörvények a saját szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek alapelvek megállapításával bezárni a kiskapukat.

A rendeltetésszerű joggyakorlás adóhatóság számára előírt sajátos esetének minősül a jogegyenlőségre vonatkozó kötelezettség, amely megtiltja, hogy az adóhatóság előnyös vagy hátrányos megkülönböztetést alkalmazzon az eljárások során és a törvények előírásaitól eltérően intézkedjen.

Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni, továbbá adóügyekben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni, ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik. [Art. 1. § (3) és (4) bekezdés]

✍ Az adóhatóságra is vonatkozik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye és ezen kívül a jogegyenlőség alapelvét is figyelembe kell vennie az eljárásai és intézkedései során, amely előírja, hogy az adóhatóságnak egységes mércét kell alkalmaznia minden adózó ügyében, ideértve az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalmát is, kivéve azokat az eseteket, amikor az eltérő szabályok alkalmazását más állammal vagy a nemzetközi jog egyéb alanyával kötött nemzetközi szerződés írja elő.

A jóhiszemű joggyakorlás alapelve

A jóhiszeműség nemcsak az adóügyi és polgári jogviszonyokban előírt követelmény, hanem általánosan is alapvető erkölcsi értéket képvisel, amely alapján mindenkitől elvárható, hogy eljárása során tartózkodjon a mások megtévesztésére alkalmas magatartástól és a másoknak való károkozástól.

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. [Ptk. 1:3. § (1) bekezdés]

Az a személy jellemezhető jóhiszeműséggel, aki nem tud és az adott körülmények között kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kell tudnia a látszattal ellentétes tényekről.

A jóhiszeműség az őszinteségre, a megbízhatóságra és a mások megtévesztésétől való tartózkodásra vonatkozó elvárás, amely a látszat valóságtartalmába vetett bizalmat támasztja alá.

A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait törvény határozza meg, ennek megfelelően például a jogszabályban meghatározott időn túl a hatóság már nem vonhatja vissza, vagy nem módosíthatja a döntését, még akkor sem, ha az jogszerűtlen. [Ket. 1. § (4) bekezdés]

Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére, azonban az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. [Ket. 6. § (2) bekezdés]

Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását. [Art. 1. § (5) bekezdés]

Az adójogviszonyokban a jóhiszemű joggyakorlás és a közreműködés nemcsak az adóhatóságokat, hanem az adózókat is egyaránt terhelő kötelesség, amelynek gyakorlati jelentősége különösen az ellenőrzés és a tényállás tisztázása, valamint a bizonyítás során kiemelkedő.

A kifejezetten rosszhiszemű, szándékos adóelkerülésre irányuló magatartások az adóhatósági eljárások során is sokkal szigorúbb jogkövetkezményeket vonnak maguk után, mint az adózók önhibáján kívüli okok következtében előforduló mulasztások.

✍ A bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggő adóhiány esetében például az adóbírság mértéke nem az adóhiány 50 százaléka, hanem annak 200 százaléka. [Art. 170. § (1) bekezdés]

Azt a személyt lehet rosszhiszeműséggel jellemezni, aki tud vagy kellő körültekintés tanúsítása mellett tudnia kellene a látszattal ellentétes jogi helyzetről és eljárása során nem tartózkodik a megtévesztéstől.

Adózási információk - Adózási útmutatók