Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása

A munkáltató és a kifizető az általa foglalkoztatott magánszemélyekre vonatkozóan köteles a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentések teljesítésére az előírt határidőn belül.

Az egyéni vállalkozó az általa foglalkoztatott magánszemélyeken kívül saját maga vonatkozásában is minden esetben, mint önfoglalkoztató köteles a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentések teljesítésére.

A cég tevékenységében személyesen közreműködő társas vállalkozó esetében pedig a társas vállalkozás köteles a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentések teljesítésére.


Az adózás rendjéről szóló törvény alapján be nem jelentett alkalmazottnak minősül az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve a kifizető a biztosítási jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, a kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő személy jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen. [Art. 178. § 8. pont]

☛ Az adóhatóság a nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények valóságtartalmának, illetve ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet vagy helyszíni ellenőrzést végezhet, amelynek során a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését is vizsgálhatja. [Art. 119. § (1)–(2) bekezdés]

A biztosítási jogviszony létesítésének bejelentése

Az új biztosítási jogviszony keletkezését alapesetben a foglalkoztatás megkezdése előtt kell bejelenteni a területileg illetékes elsőfokú állami adóhatóságnál.

A biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentést legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni. [Art. 16. § (4) bekezdés a) pont]

☛ A munkáltatónak és a kifizetőnek be kell jelentenie általa foglalkoztatott biztosított családi és utónevét, adóazonosító jelét, születési idejét, biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a biztosított heti munkaidejét, a FEOR-számát, továbbá abban az esetben, ha a biztosított nem rendelkezik adóazonosító jellel, akkor az előzőeken kívül még a születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési családi és utónevét és a biztosított állampolgárságát is kötelező bejelenteni. [Art. 16. § (4) bekezdés]

A főszabálytól eltérően abban az esetben, ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, például mert csak később derül ki, hogy a megbízási díjat mennyi időtartamra kell számfejteni, akkor a biztosítási jogviszony létesítését legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell teljesíteni.

Ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, abban az esetben a bejelentést legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell teljesíteni. [Art. 16. § (4) bekezdés a) pont]

Ha a díjazásra nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, illetőleg a tevékenység befejezését követően kerül sor, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor (esedékességekor) kell elbírálni és a biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból (ideértve az előleget is) a személyijövedelemadó-előleg alapjának számításánál jövedelemként figyelembe vett összeget azon időtartam naptári napjainak számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt. [195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdés]

A (nem kisadózó) társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő társas vállalkozó magánszemély tag általánosan abban az esetben is biztosítottnak minősül, amennyiben a személyes közreműködésére tekintettel a társas vállalkozástól semmilyen juttatásban nem részesül, a kiegészítő tevékenységet folytató és egyes többes jogviszonnyal rendelkező társas vállalkozók kivételével.

A kisadózó vállalkozásban személyes közreműködésre köteles tagokat, a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó tagokat, valamint a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló tagokat a kisadózó vállalkozás köteles kisadózóként bejelenteni. [Katv. 7. § (2) bekezdés]

A kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre, ennek a szabálynak a megsértésével a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni. [Katv. 7. § (2) bekezdés]

A biztosítási jogviszony keletkezésének bejelentésére vonatkozó további szabályokról részletesebben tájékozódhat a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentések teljesítéséről készült oldalunkon.

A kötelezően kiszabásra előírt mulasztási bírság

Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése alapján, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat és a mulasztását nem menti ki, az adóhatóság a mulasztási bírág kiszabásától nem tekinthet el, mivel a mulasztási bírság kiszabása ebben az esetben kötelező, vagyis annak mellőzésére nincs lehetőség.

Az adózót 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal kell sújtani, ha be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott. [Art. 172. § (2) bekezdés]

✍ A mulasztási bírság alkalmazására csak teljesen feltárt és kétséget kizáróan bizonyított tényállás alapján kerülhet sor, továbbá az adóhatóság eljárása során köteles az adózó javára szóló körülményeket, bizonyítékokat is feltárni és azokat figyelembe venni. Az adóhatóság bírságolási gyakorlata alapján általánosan arra lehet számítani, hogy amennyiben az adózó az elmúlt három éven belül először mulasztja el az alkalmazott jogviszonyának bejelentésére vonatkozó kötelezettség teljesítését és ebben az időszakban ezen kötelezettség tekintetében késedelmes teljesítést sem állapított meg nála az adóhatóság (vagyis első mulasztónak minősül), abban az esetben a mulasztási bírság összegének kiindulási mértéke általában a kiszabható bírság felső határának 20-30 százaléka.

Amennyiben az adózó a biztosítási jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét késedelmesen, de még az adóellenőrzés megkezdése előtt a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesíti, abban az esetben nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha a késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagyis a késedelem rajta kívül álló ok miatt merült fel. [Art. 172. § (2) és (6) bekezdés]

Amennyiben az adózó a biztosítási jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét késedelmesen, de még az adóellenőrzés megkezdése előtt a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesíti, azonban késedelmét elfogadható indokkal nem menti ki, abban az esetben a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el az adott helyzetben, majd a körülmények mérlegelése alapján a mulasztás súlyához igazodó és az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi. [Art. 172. § (2) és (21) bekezdés]

A be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása az adóhatóság bírságolási gyakorlatában olyan kiemelten kezelt mulasztásnak minősül, amely az adóelkerülés egyik leggyakrabban előforduló módja és különösen sérti a költségvetési érdekeket, ezért az adóhatóságnak az ellenőrzési eljárás során már a mulasztás első előforulásának alkalmával is lehetősége van a mulasztási bírság legmagasabb mértékének kiszabására abban az esetben, ha az adózó szándékos adóelkerülésre irányuló magatartása egyértelműen bizonyítható.

A foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. [Art. 172. § (5) bekezdés]

A tevékenység célját szolgáló helyiség lezárása

Az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozó lehetőséggel élve be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén a kötelezően előírt mulasztási bírság kiszabásán felül elrendelheti az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség lezárását is, illetve üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén a kötelezően előírt mulsztási bírság kiszabásán kívül további üzletlezárást helyettesítő bírságot állapíthat meg.

Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, amennyiben az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott. [Art. 174. § (1)–(2) bekezdés]

A be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának ismételt előfordulása esetén a helyiség lezárásának időtartama 30 nyitvatartási nap, majd minden további ismételt előfordulás esetén 60 nyitvatartási nap, kivéve, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. [Art. 174. § (1)–(2) bekezdés]

Az üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén az adóhatóság üzletlezárást helyettesítő bírságot állapít meg, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, amelynek felső határa magánszemély adózó esetében 200 ezer forint, más adózó esetében 500 ezer forint. [Art. 172. § (8a) bekezdés]

A jogszabály ugyan nem teszi kötelezővé az intézkedés, illetve a helyettesítő bírság alkalmazását, azonban az adóhatóság annak elrendelésétől csak kivételes esetben tekinthet el, például abban az esetben, amikor az adózó kizárólag a foglalkoztatott bejelentésével kapcsolatos adminisztrációs bejelentési kötelezettség teljesítését mulasztotta el, viszont a foglalkoztatott után a közterhek megfizetését szabályosan teljesítette.

✍ Az üzletlezárás és a tevékenység gyakorlásának felfüggesztése az adózás rendjéről szóló törvényben eredetileg kötelezően kiszabásra előírt szankcióként szerepelt a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén, még abban az esetben is, ha az adózó a munkavállaló után az adó- és járulékfizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. A szigorú szankcionálási szabályt az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 213. §-ában foglalt rendelkezése 2008. január 1-jétől megszüntette, ennek következtében a helyiség lezárásának, illetve a tevékenység felfüggesztésének alkalmazása be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén már nem kötelezően kiszabásra előírt szankció, hanem a jogalkalmazó mérlegelési jogkörébe tartozó lehetőség, amelynek elrendelésére vonatkozó döntés meghozatalánál a jogalkalmazó adott esetben a be nem jelentett alkalmazott után ténylegesen teljesített befizetéseket az adózó javára értékelhető körülményként figyelembe veheti.

A megfizetni elmulasztott közterhek megállapítása

Amennyiben az adózó a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának ideje alatt a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közterhek megfizetését nem teljesítette az előírásoknak megfelelően, abban az esetben az adóhatóság elsőként becslés alkalmazásával állapítja meg a megfizetni elmulasztott közterhek alapját.

Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan, de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. [Art. 108. § (8) bekezdés]

Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, abban az esetben a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, vélelmezve állapítja meg. [Art. 108. § (8) bekezdés]

A megfizetni elmulasztott közterhek esetében a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. [Art. 108. § (9) bekezdés]

☛ Ha az adózó a bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli, amennyiben az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését az adózás rendjéről szóló törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki. [Art. 108. § (9) bekezdés]

Ha be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén az adóhatóság a fentiek szerint az adózó terhére adóhiányt állapít meg, abban az esetben a mulasztási bírság kiszabásán kívül még a megfizetni elmulasztott közterhek után további adóbírság és késedelmi pótlék megállapítására is számítani lehet.

Az adóhiány összegének, valamint az adóhiány esetén fizetendő adóbírság és késedelmi pótlék összegének megállapítására vonatkozó szabályokról egy másik oldalunkon még részletesebben tájékozódhat.

Az adóhiány megállapítása esetén fizetendő adóbírság

A jogszabály kötelező erejű rendelkezést tartalmaz adóhiány esetén a bírság mértéke tekintetében.

Az adóhatóság által megállapított adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, amelynek általános mértéke az adóhatóság által megállapított adóhiány 50 százaléka. [Art. 170. § (1) bekezdés]

Az adóterhek csökkentésére irányuló intézkedések bevezetésével párhuzamosan a megfelelő visszatartó erő biztosítása, továbbá a bírságolási szigor növelése érdekében más uniós tagállamok példáját követve az adózás rendjéről szóló törvény módosítása következtében 2012. január 1-jétől jelentősen megemelkedett a csalárd magatartással, a bizonylatok, a könyvek, nyilvántartások meghamisításával, iratok megsemmisítésével elkövetett jogsértések esetében kiszabásra rendelt adóbírság mértéke.

Az adóbírság mértéke a feltárt adóhiány 200 százaléka, vagyis az adóbírság általános mértékének a négyszerese minden olyan esetben, amikor az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, a könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.[Art. 170. § (1) bekezdés]

Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. [Art. 171. § (1) bekezdés]

☛ Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.

Az adóbírság mérséklésének azonban nincs helye sem hivatalból, sem kérelemre olyan esetben, amikor az adóhiány keletkezése a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, vagyis ezekben az esetekben az adóhiány 200 százalékánál alacsonyabb összegű adóbírságot kiszabni nem lehetséges. [Art. 165. § (4) bekezdés]

Az adóhiány megállapítása esetén fizetendő késedelmi pótlék

Az adóhatóság által megállapított adóhiány egyben adótartozásnak minősül, amely az esedékességkor nem lett megfizetve, ezért az adófizetési késedelem megállapítása következtében az adózónak késedelmi pótlék fizetési kötelezettsége is keletkezik, amely azonban legfeljebb három évre számolható fel.

Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. [Art. 165. § (1) bekezdés]

Az adóhiány késedelmi pótléka az eredeti esedékességtől az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb 3 évre számítható fel. [Art. 165. § (3) bekezdés]

Az adóhiány után felszámított késedelmi pótlék alapja a pótlékszámításra vonatkozó általános szabálytól eltérően nem csökkenthető az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. [Art. 165. § (3) bekezdés]

Az adóhiány eredményeként fennálló adótartozás esetén felszámításra kerülő késedelmi pótlék alapjának meghatározásánál tehát nem lehet csökkentésként figyelembe venni a más adónemben fennálló túlfizetés összegét, ellentétben azzal, amikor az adótartozás nem adóhatósági ellenőrzés eredményeként áll fenn.

Az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban hivatalból vagy kérelemre az adó esedékességének napjánál későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. [Art. 165. § (3) bekezdés]

A késedelmi pótlék mérséklésének azonban nincs helye sem hivatalból, sem kérelemre olyan esetben, amikor az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, vagyis ezekben az esetekben az általánosnál alacsonyabb összegű késedelmi pótlékot kiszabni nem lehet. [Art. 165. § (4) bekezdés]

A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnése

A kisadózó vállalkozásban személyes közreműködésre köteles tagokat, a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó tagokat, valamint a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló tagokat a kisadózó vállalkozás köteles kisadózóként bejelenteni. [Katv. 7. § (2) bekezdés]

A kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre, ennek a szabálynak a megsértésével a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni. [Katv. 7. § (2) bekezdés]

A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjával, ha az adóalanyiság időszakában elkövetett jogsértés miatt a kisadózó vállalkozás terhére az adó- vagy vámhatóság be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért mulasztási bírságot állapít meg. [Katv. 5. § (1) bekezdés h) pont]

A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésétől számított 24 hónapban a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság ismételten nem választható. [Katv. 6. §]

A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság megszűnése

A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság megszűnik az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző hónap utolsó napjával, ha az adóalany terhére az adó- vagy vámhatóság be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért mulasztási bírságot állapított meg. [Katv. 19. § (5) bekezdés e) pont]

A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság megszűnését követő 24 hónapban a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság ismételten nem választható. [Katv. 19. § (8) bekezdés]

A fejlesztési adókedvezmény igénybevételi lehetőségének megszűnése

A fejlesztési adókedvezmény nem vehető igénybe, ha a kérelem, illetve a bejelentés benyújtásának napjától a kötelező üzemeltetési időszakban vagy - ha az későbbi időpont - az adókedvezmény igénybevételének utolsó adóévéig terjedő időszakban az állami adóhatóság az adózót be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt mulasztási bírsággal sújtotta. [165/2014. (VII. 17.) Korm. rendelet 4. § (6) bekezdés b) pont]

Amennyiben az állami adóhatóság az adózót az előző bekezdésben szereplő időszakban be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt mulasztási bírsággal sújtotta, de annak összegét arra tekintettel mérsékelte, hogy az adózó a munkaviszony létesítésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségét az adóellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesítette, abban az esetben a fejlesztési adókedvezmény igénybe vehető. [165/2014. (VII. 17.) Korm. rendelet 4. § (6) bekezdés b) pont]

Igazolási kérelem előterjesztése a késedelem kimentésére

A határidők elmulasztása nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek, ezért annak érdekében, hogy a határidő önhibán kívül bekövetkezett elmulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, az adózó igazolási kérelmet nyújthat be az adóhatósághoz.

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. [Ket. 66. § (1) bekezdés]

Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő nyolc napon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni és az igazolási kérelem előterjesztésével egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. [Ket. 66. § (4)–(5) bekezdés]

Fellebbezés a bírságot megállapító határozat ellen

Az adózó az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet, továbbá a fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. [Art. 136. § (1) bekezdés]

A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékokra is lehet hivatkozni. [Art. 137. § (1) bekezdés]

A fellebbezést a bírságot megállapító határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni az adóhatóságnál. [Art. 136. § (4) bekezdés]

A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott határozatot hozta, azonban a határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha a határidőben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztették elő. [Art. 137. § (1) bekezdés]

A fellebbezés illetéke a fellebbezéssel érintett vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500 000 forint. [Itv. 29. § (2) bekezdés]

A bírságtartozás mérséklésére irányuló kérelem előterjesztése

Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni és ha a törvényekben meghatározott feltételek fennállnak, abban az esetben az adózó kérelmére a bírságtartozást mérsékli. [Art. 1. § (6) bekezdés]

Az adóhatóság a magánszemélyt terhelő bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti a magánszemély kérelme alapján, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. [Art. 134. § (2) bekezdés]

✍ A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálata az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók vagyoni, jövedelmi és szociális helyzetének együttes mérlegelésével történik, tekintettel a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeire, rezsiköltségekre, lakást terhelő havi törlesztő részletre, egyéb támogatásokra és ellátásokra.

Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást a magánszemélyeken kívül más adózók esetében is kivételes méltányosságból mérsékelheti, illetve elengedheti különösen akkor, ha azok megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. [Art. 134. § (3) bekezdés]

✍ A gazdasági tevékenység ellehetetlenülésének feltétele komplex vizsgálatot igényel és mivel az ellehetetlenülés törvény szerinti következménye a tevékenység megszüntetése, ezért a tartozás mérséklését csak abban az esetben indokolt alkalmazni, ha annak következtében a gazdálkodás még helyreállítható vagy elősegíthető, tehát amennyiben a gazdálkodás már teljesen ellehetetlenült, abban az esetben nincs helye a mérséklés engedélyezésnek.

A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi. [Art. 172. § (21) bekezdés]

A gazdálkodó szervezet (ide nem értve az egyéni vállalkozót) által az adóhatóságnál kezdeményezett fizetési könnyítésre, adómérséklésre irányuló eljárás illetéke 10 000 forint. [Itv. 29. § (8) bekezdés]

Az állami adóhatóság tájékoztatási kötelezettsége

Ha az állami adóhatóság az adózónál be nem jelentett alkalmazottat talál, abban az esetben a foglalkoztatotti jogviszony rendezése érdekében a jogerős határozata egy példányának megküldésével tájékoztatja a munkaügyi hatóságot és az egészségbiztosítási szervet. [Art. 54. § (14) bekezdés]

☛ Az adóhatóság a hónap folyamán jogerőssé vált határozatokat a következő hónap 10. napjáig elektronikus úton továbbítja a munkaügyi hatóságnak és az egészségbiztosítási szervnek. [Art. 54. § (14) bekezdés]

A be nem jelentett munkavállalót foglalkoztatók adatainak közzététele

Az állami adóhatóság a munkaügyi kapcsolatok rendezettsége törvényi feltételeinek más szervek eljárásában történő felhasználása érdekében a honlapján folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak az adatait, amelyek (akik) esetében jogerőre emelkedett és végrehajtható közigazgatási határozatban vagy bírósági határozatban megállapításra került, hogy nem tettek eleget a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségüknek. [Art. 55. § (6) bekezdés]

A be nem jelentett alkalmazottakat foglalkoztató adózók rendszeres időközönként frissített összesített táblázata az állami adóhatóság honlapjáról letölthető: NAV be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatók.

Az adóhatóság a honlapján közzétett adózók adatait a közzétételtől számított két év elteltével törli, feltéve, hogy a közzététel alapjául szolgáló jogsértést az adózó ismételten nem követte el. [Art. 55. § (6) bekezdés]

Jogkövetkezmények - Adókötelezettségek teljesítése

Titoktartás

A megrendelt szolgáltatások teljesítéséhez szükséges bizonylatok, nyilvántartások, szerződések és más iratok adatait minden esetben üzleti titokként kezeljük és azokra teljes titoktartási kötelezettséget vállalunk, vagyis a megrendelő előzetes hozzájárulása nélkül az általunk kezelt adatokról, valamint a szolgáltatások teljesítéséhez szükséges gazdasági tevékenységgel összefüggő információk egyetlen részletéről sem adunk harmadik személy részére tájékoztatást, kivéve, ha annak teljesítése jogszabályi előírás alapján kötelező.

A titoktartással védett információkra vonatkozóan bármilyen jellegű tájékoztatást kizárólag megrendelőnktől előzetes egyeztetés során kapott beleegyező hozzájárulás esetén nyújtunk, hozzátartozók vagy üzlettársak részére is, akik a jogosultság érvényes igazolása nélkül ilyen célból esetleg közvetlenül hozzánk fordulnak.

A titoktartás nem vonatkozik a hatóságok felé történő adatszolgáltatásra, ha azt jogszabály írja elő.

Adatkezelés

Az adatkezelés és adatfeldolgozás során gondoskodunk a személyes adatok biztonságáról és végrehajtjuk azokat a technikai és szervezési intézkedéseket, továbbá betartjuk azokat az eljárási szabályokat, amelyek az adat- és titokvédelmi rendelkezések érvényre juttatásához nélkülözhetetlenek.

Az adatokat védjük a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, továbbítás, nyilvánosságra hozatal, törlés, megsemmisítés, továbbá a véletlen megsemmisülés és sérülés ellen.

Az adatok kezelésére kizárólag a szerződés szerinti meghatározott célból, kizárólag a szerződésből eredő jogok gyakorlása és a szerződésből eredő kötelezettségek szabályos teljesítése érdekében kerül sor, kizárólag abban az esetben, ha az adatkezelés céljának megvalósulásához szükséges.