Tagi kölcsön

A magánszemély tulajdonosok által a gazdálkodó szervezet számára nyújtott kölcsön elszámolása előtt kellő figyelmet kell fordítani az eseményhez kapcsolódó jogszabályi rendelkezésekre, mert egy esetleg meggondolatlanul elszámolt tagi kölcsönnek olyan rendkívül kedvezőtlen következményei is lehetnek, amelyek megfelelő kezelése csak hosszabb távon és jelentős kiadások árán lehetséges.

✍ A nagy összegű tagi kölcsönnel rendelkező vállalkozások hamar az adóhatóság figyelmének a középpontjába kerülnek és az egyre szigorúbb előírások következtében a megindított eljárásban kapcsolódó ellenőrzésekre is sor kerülhet, illetve a tagnak bizonyítania kell, hogy az elszámoláskor a kölcsönbe adott összeg a rendelkezésére állt.

A tagi kölcsön nyújtására vonatkozó szerződést ugyan a Polgári Törvénykönyv alapján nem kötelező írásba foglalni, azonban a tényállás egyértelmű bizonyíthatósága érdekében ezt minden esetben célszerű megtenni, továbbá a szerződés írásba foglalásától függetlenül mindenképpen figyelemmel kell lenni a bizonylati rend megtartására vonatkozó szabályokra, különösen a készpénzben folyósított tagi kölcsön esetében.

A bizonylati rend megtartása

A tagi kölcsön nyújtása esetén a kölcsönszerződés bizonyítja, hogy a hitelező kötelezettséget vállalt meghatározott pénzösszeg fizetésére és az adós kötelezettséget vállalt a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban történő visszafizetésére, valamint kamat fizetésére, azonban azt egy külön bizonylattal célszerűen kell igazolni, hogy a pénzösszeg átadása bármelyik irányban ténylegesen megtörtént.

A bankszámlára történő átutalás vagy befizetés esetén a kölcsön összegének rendelkezésre bocsátását a bankszámlakivonat igazolja, azonban készpénzben való átadás esetén a pénzkezelés rendjének megfelelő bizonylatot szükséges kiállítani a házipénztárba történő bevételezésről.

A tagi kölcsön készpénzben történő rendelkezésre bocsátása esetén figyelemmel kell lenni a pénzkezelési szabályzatban meghatározott eljárási rendre, vagyis a tagi kölcsön készpénzben történő rendelkezésre bocsátásának időpontjában a pénzösszeg átvételéről a számvitelről szóló törvény előírásainak megfelelő bizonylatot (rendszerint bevételi pénztárbizonylatot) kell kiállítani a gazdasági művelet igazolására.

☛ A számvitelről szóló törvény előírja, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve a források állományát vagy összetételét megváltoztatja, a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában bizonylatot kell kiállítani. [Szt. 165. § (1) bekezdés]

A számviteli törvény előírja, hogy a hatálya alá tartozó gazdálkodónak a számviteli politika részeként el kell készítenie a pénzkezelési szabályzatot, amelyben rendelkezni kell a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok kiállításának és megőrzésének rendjéről, a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról, továbbá a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, valamint az ellenőrzések gyakoriságáról is. [Szt. 14. § (8) bekezdés c) pont]

☛ Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát és az annak részeként elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni, illetve törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül köteles a számviteli politikán keresztülvezetni. [Szt. 14. § (11) bekezdés]

A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, illetve készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg a könyvekben rögzíteni kell. [Szt. 165. § (3) bekezdés]

A bevételt növelő tétel a nyereségminimum meghatározásakor

A társasági adó hatálya alá tartozó adóalanyok esetében a jövedelem-(nyereség-)minimum a csökkentő és növelő tételekkel módosított összes bevétel 2 százaléka. [Tao. tv. 6. § (7) bekezdés]

A jövedelem-(nyereség-)minimum meghatározásakor az összes bevételt növelő egyik tétel a magánszemély taggal szemben fennálló kötelezettség napi átlagos állományának az adóévet megelőző adóév utolsó napján a magánszemély taggal szemben fennálló kötelezettséget meghaladó összegének az ötven százaléka. [Tao. tv. 6. § (9) bekezdés c) pont]

☛ A magánszemély taggal szemben fennálló kötelezettségek számításakor nem kell figyelembe venni a magánszemély taggal szemben fennálló áruszállításból és a szolgáltatásból származó kötelezettséget, továbbá a megállapított, de ki nem fizetett osztalék kötelezettségként kimutatott összegét. [Tao. tv. 6. § (9) bekezdés c) pont]

A nyereségminimum utáni társasági adó megfizetése ugyan nem kötelező, azonban ha az adózó a bevallásában arról tesz nyilatkozatot, hogy nem választja adóalapként a nyereségminimumot, abban az esetben az adóhatóság kockázatelemző számítógépes program segítségével dönt az ellenőrzésre történő kiválasztásról, amennyiben alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. [Art. 91/A. § (1)–(2) bekezdés]

☛ A bizonyítási teher ebben az esetben megfordul és az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. [Art. 91/A. § (2) bekezdés]

Az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le és erről az adózót értesíti, amely értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének. Az adóhatóság az ellenőrzést a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni. [Art. 91/A. § (4) bekezdés]

Amennyiben az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, vagy a becslés alkalmazására előírt egyéb feltételek teljesülnek, az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót a bevallások utólagos ellenőrzése keretében, becsléssel állapítja meg. [Art. 91/A. § (2) bekezdés]

☛ Ha az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet a magánszemély tulajdonos életviteléhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre, az adóhatóság a magánszemélyt bevallás kiegészítésére hívhatja fel. [Art. 91/A. § (3) bekezdés]

A nyereségminimum meghatározásakor kizárólag a magánszemély tulajdonosok által nyújtott tagi kölcsön esetén kell a fentiek szerint növelni az összes bevételt, azonban a nem magánszemély tulajdonosok, így például az anyavállalat által nyújtott kölcsön esetében nem kell elvégezni a módosítást.

A társasági adó alapjának módosítása alultőkésítettség esetén

Az alultőkésítettségre vonatkozó társaságiadó-alap módosító előírások következtében a társaság részére nyújtott tagi kölcsön összegének a társaság saját tőkéjéhez viszonyított kiemelkedően magas aránya az adóalap növelésére vonatkozó kötelezettséget eredményezhet, amely lényegében a tagi kölcsön után a társasági adó alapjának terhére elszámolható kamat mértékének korlátozását jelenti, azonban a módosító tétel számításánál a kapcsolt vállalkozások közötti esetleges adóalap csökkentést is figyelembe kell venni.

Amennyiben a társaság a tagi kölcsönön kívül más olyan kötelezettséggel nem rendelkezik, amelyet az alultőkésítettségre vonatkozó szabályok alapján figyelembe kell venni és nem alkalmazott a szokásos piaci ártól eltérő kapcsolt vállalkozások közötti ellenérték miatt adóalap csökkentést, abban az esetben a saját tőke háromszorosát meghaladó mértékű tagi kölcsön nyújtása esetén a társasági adó alapját meg kell növelni a saját tőke háromszorosát meghaladó részre elszámolt kamat összegével.

✍ A társasági adó alapjának az alultőkésítettséggel kapcsolatos módosításához az adózás előtti eredményt növelő tétel számításánál 2013. január 1-jétől már nem vehető figyelembe az előírt kötelezettségek összegét csökkentő tényezőként az áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból származó (vevő)követelések összege. [Tao. tv. 8. § (5) bekezdés a) pont alapján]

A kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású tagi kölcsön

A jogszabályok nem akadályozzák, hogy a tulajdonosok a vállalkozás számára kamatmentesen vagy kedvezményes kamat mellett nyújtsanak kölcsönt és emiatt a társasági adó alapját nem kell megnövelni.

☛ Az adós nem köteles kamat és egyéb díj fizetésére, ha ezt a felek a kölcsönszerződésben kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből ez következik. [Ptk. 6:388. §. §]

Az adóalap növelése a közvetve vagy közvetlenül többségi befolyással érintett kapcsolt vállalkozásnak minősülő személyek által nyújtott kölcsön esetében sem szükséges az alábbi előírások következtében.

A társasági adó hatálya alá tartozó adózó esetében a kapcsolt vállalkozásnak minősülő magánszemély tulajdonos által nem egyéni vállalkozói minőségben kötött szerződésekre egyáltalán nem vonatkozik az adóalap növelésének kötelezettsége a szokásos piaci ártól különböző ellenérték alkalmazása esetén.

A kapcsolt vállalkozás tulajdonos által kamatmentesen vagy a szokásos piaci kamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott tagi kölcsön esetén nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt, mivel az alacsonyabb kamat következtében az adózás előtti eredmény nem kevesebb lett annál, mintha a kölcsönnél a szokásos piaci kamatot alkalmazták volna, hanem éppen ellenkezőleg az alacsonyabb kamat a vállalkozás számára kisebb ráfordítást jelent, ezért az adózás előtti eredmény az alacsonyabb kamat miatt magasabb.

☛ Ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben a szokásos piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmaznak, a különbözetnek megfelelő összeggel az adózó adózás előtti eredményét növelni kell (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), amennyiben az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredménye kisebb, mint amennyi a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna. [Tao. tv. 18. § (1) bekezdés b) pont alapján]

Mivel a piaci kamatnál alacsonyabb kamat következtében a társaság adózás előtti eredménye magasabb, mint amennyi a szokásos piaci kamat alkalmazása mellett lett volna, a társaság ezért adóalap csökkentő korrekciót hajthat végre a kapcsolt vállalkozásnak minősülő tag által nyújtott kölcsön esetén, azonban a társasági adóról szóló törvény ezt kizárólag a társasági adó alanyának minősülő kapcsolt vállalkozás által nyújtott kölcsön esetében engedélyezi, amelynek érvényesítéséhez okirat kiállítása is szükséges, vagyis magánszemély által nyújtott tagi kölcsön esetében az adóalap csökkentésére nincs lehetőség.

☛ Ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben a szokásos piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmaznak, a különbözetnek megfelelő összeggel az adózó adózás előtti eredményét csökkenteni kell, feltéve, hogy az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét. [Tao. tv. 18. § (1) bekezdés a) pont alapján]

A kölcsönt nyújtó magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a kamatmentesen nyújtott tagi kölcsön esetében, azonban a kamatmentesség tényét, illetve kedvezményes kamat mellett nyújtott tagi kölcsön esetében a szokásos piaci kamat mértékétől való eltérést a kölcsönszerződésben célszerű rögzíteni az adókötelezettségek szabályos megállapításának bizonyítása érdekében. [Szja. tv. 1. § (4) bekezdés]

A tagi kölcsön után fizetett kamat adózása

A tagi kölcsön esetén a magánszemély tag részére fizetett kamat után fizetendő személyi jövedelemadó megállapítását a magánszemély tag és a vállalkozás között fennálló jogviszony alapján kell elvégezni, mivel a jogszabály nem nevesíti külön adózó kamatjövedelemként a tagi kölcsön alapján fizetett kamatbevételt.

☛ A személyi jövedelemadóról szóló törvény nem nevesíti külön adózó kamatjövedelemként a magánszemély által nyújtott tagi kölcsön alapján a magánszemély tag által megszerzett kamatbevételt, ezért a tagi kölcsön kamataként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. [Szja. tv. 65. § (1) bekezdés alapján]

A fentiek alapján, ha a kölcsönt nyújtó tag a vállalkozás vezető tisztségviselője vagy munkavállalója, illetve a vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködik, abban az esetben a tagi kölcsön után a számára megfizetett kamat a magánszemély tag nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül és a vállalkozás ennek megfelelően köteles az adó- és járulékkötelezettségek megállapítására.

Amennyiben a kölcsönt nyújtó tag nem minősül a vállalkozás vezető tisztségviselőjének, személyesen közreműködő tagjának vagy munkavállalójának, abban az esetben a tagi kölcsön után megfizetett kamat a magánszemély egyéb jövedelmének minősül, amely után a magánszemély társadalombiztosítási járulékokat nem fizet, továbbá az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmek után a vállalkozás nem szociális hozzájárulási adót, hanem 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni.

☛ A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján egyéb jövedelemnek minősül törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás. [Szja. tv. 28. § (1) bekezdés g) pont]

A tagi kölcsönre fizetett kamat után a személyi jövedelemadót és a járulékokat, illetve az egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia, befizetnie és bevallania, továbbá a kamatjövedelmet a magánszemély személyijövedelemadó-bevallásában is szerepeltetni kell.

✍ A tagi kölcsön után fizetett kamatra nem vonatkozik a 6 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, mival az nem külön adózó jövedelemnek, hanem az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek minősül.

A tagi kölcsön elengedése

A magánszemély által nyújtott tagi kölcsön esetében, ha a magánszemély a követelésről vagy annak egy részéről ellenszolgáltatás nélkül lemond, abban az esetben a kölcsönben részesített társaság ajándékozási illeték fizetésére köteles, azonban a kölcsönt elengedő magánszemélynek a jelenlegi szabályok szerint a kölcsön elengedése alapján adó- és illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezik.

A tagi kölcsön alapján fennálló követelés elengedésével a társaságnak megszűnik a kölcsön visszafizetési kötelezettsége, vagyis ingyenesen és véglegesen hozzájut a tag által kölcsönbe adott pénzösszeghez, amely az illetékekről szóló törvény alapján vagyon megszerzésének minősül. [Itv. 102. § (1) bekezdés c) pont]

✍ Az illetékekről szóló törvényben általános elvként érvényesül, hogy a vagyon ingyenes átruházása (ajándékozása) eredményeként keletkező vagyoni gyarapodás esetén (alapesetben) vagyonszerzési (ajándékozási) illetéket kell fizetni.

Az illetékekről szóló törvény értelmező rendelkezése előírja, hogy ingyenes vagyonszerzés (ajándékozás) esetén a követelés vagyoni értékű jognak minősül, amelyről ha ellenszolgáltatás nélkül lemondanak, abban az esetben ajándékozási illeték fizetési kötelezettség keletkezik. [Itv. 102. § (1) bekezdés d) pont és 11. § (1) bekezdés c) pont]

☛ Követelés elengedése, engedményezés, tartozásátvállalás útján vagy más hasonló módon történő vagyonszerzés esetében az illetékekről szóló törvényt akkor kell alkalmazni, ha a vagyonszerző a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély, illetve belföldön bejegyzett szervezet. [Itv. 2. § (4) bekezdés]

Az ajándékozási illeték általános mértéke a juttatott ajándék tiszta értéke után 18 százalék, amelyet ebben az esetben a szerző fél köteles megfizetni. [Itv. 12. § (1) bekezdés és 27. § (1) bekezdés]

A vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlannyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet a szerződő felek közvetlenül az állami adóhatóságnak kötelesek bejelenteni az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával, amely másolatot az állami adóhatóság illetékmentesen hitelesíti. [Itv. 91. § (2) bekezdés]

Az illetékekről szóló törvény mentesíti az ajándékozási illeték alól a gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedését, ezért a gazdálkodó szervezetnek minősülő tulajdonos által egy másik gazdálkodó szervezet számára nyújtott tagi kölcsön elengedése esetén illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.

☛ A követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás (ideértve a követelés-elengedést és a tartozásátvállalást is) útján történő megszerzése az illetéktörvény alapján mentes az ajándékozási illeték alól. [Itv. 17. § (1) bekezdés n) pont]

A gazdálkodó szervezet által nyújtott kölcsön elengedése esetén illetékfizetési kötelezettség tehát nem keletkezik, azonban a tagi kölcsönt elengedő gazdálkodó szervezetnek lehetséges, hogy meg kell növelnie az adóalapját az általa elengedett követelés összegével az alábbiak szerint.

A társasági adó alapját 2010. január 1-jétől növeli a behajthatatlan követelésnek nem minősülő, adóévben elengedett követelés összege abban az esetben, ha az adózó a követelését magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozása részére engedi el. [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pont]

☛ A társasági adóról szóló törvény értelmezésében behajthatatlan követelésnek minősül a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. [Tao. tv. 4. § 4/a. pont]

Amennyiben a tagi kölcsönt a társasági adó hatálya alá tartozó adózó nyújtotta és engedte el, a tagi kölcsönt elengedő félnél az adóalapot növelni kell a véglegesen átadott pénzeszközök könyv szerinti értékével, ha az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő fél nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amit a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazolni kell. [Tao. tv. 3. számú melléklet 13. pont alapján]

A társaság könyveiben rendkívüli bevételként kell kimutatni a hitelező által elengedett, valamint az elévült kötelezettség összegét, ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik. [Szt. 86. § (3) bekezdés h) pont]

A kölcsön elengedése esetén a kölcsönben részesített társaság az elengedett kötelezettségét tehát bevételként számolja el, amely után alapesetben társasági adót fizet.

A végelszámolás során fennálló tagi kölcsön

A végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása áll fenn, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek. [Ct. 112. § (5) bekezdés]

A végelszámolás során még fennálló tagi kölcsön összegét a végelszámolás befejezéséig a kölcsönt nyújtó tag(ok) részére vissza kell fizetni, vagy a kölcsönt nyújtó tag(ok) azt elengedheti(k), azonban ebben az utóbbi esetben a társaságnak 18 százalékos mértékű ajándékozási illeték fizetési kötelezettsége keletkezik, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül az adóhatóságnál be kell jelenteni.

A tagi kölcsön összege a beszámoló évenkénti elfogadása miatt a végelszámolási eljárás ideje alatt sem évül el, mivel a beszámoló elfogadása a tartozás kötelezett részéről történő elismerését jelenti, amely az elévülést megszakítja és az elévülés ekkor újból kezdődik. [Ptk. 6:25. § alapján]

Amennyiben a korrigált végelszámolási nyitó mérleg elkészítéséig a tagi kölcsönnel kapcsolatban fennálló kötelezettségek nem kerülnek visszafizetésre vagy elengedésre és megállapítható, hogy a cég vagyona nem elegendő a kötelezettségek teljesítésére, abban az esetben a hiányzó összeget a tagok harminc napon belül kötelesek befizetni, különben a végelszámolónak felszámolási eljárást kell kezdeményeznie.

☛ Ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok (részvényesek) a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizetik meg, abban az esetben a végelszámoló haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani, amelynek előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, azonban a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell. [Ct. 108. § (1) bekezdés]

Ha a társaság benyújtja a záró bevallását, azonban sem visszafizetés, sem felszámolás kezdeményezése nem történik, abban az esetben az adóhatóság általában vélelmezi a tagi kölcsön elengedését.

A tagi kölcsön követelés apportálása a társaságba

A jelenlegi jogi szabályozás nem zárja ki, hogy a társaság által elismert tagi kölcsön követelést a kölcsönt nyújtó tag a társaság részére nem pénzbeni vagyoni hozzájárulásként szolgáltassa és annak összegével a társaság jegyzett tőkéje felemelésére kerüljön a cégbírósági bejegyzésnek megfelelően.

A gazdasági társaság esetében nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. [Ptk. 3:99. § (1) bekezdés]

A részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, egyéb vállalkozónál (ha e tekintetben cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli) az alaptőke, a törzstőke, az alapítói vagyon, az egyéb társasági részesedés felemelése, illetve leszállítása miatti jegyzett tőke változást a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a bejegyzés időpontjával kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni. [Szt. 35. § (4) bekezdés]

A tagi kölcsön összegének csak egy részét is lehet a jegyzett tőke emelésére fordítani, a fennmaradó másik rész pedig a jegyzési érték és a névérték különbözeteként a tőketartalékba kerülhet. [Szt. 36. § (1) bekezdés b) pont]

A társaság létesítő okiratában kell meghatározni a társaság részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat, azok értékét, továbbá a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét is. [Ptk. 3:5. § e) pont]

A létesítő okirat módosításáról – ha az nem szerződéssel történik – a társaság legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt, azonban valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség, ha a módosítás egyes tagok jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. [Ptk. 3:102. § (1)-(2) bekezdés]

A létesítő okirat módosítását tartalmazó okiratot a tagoknak ugyan nem kell aláírniuk, azonban azt minden esetben közjegyzői okiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító vagy a társaság saját jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. [Ptk. 3:102. § (4) bekezdés]

A létesítő okirat módosítását változásbejegyzési kérelem benyújtásával kell bejelenteni a cégbíróságnak abban az esetben is, ha a változás a cégjegyzék más adatát nem érinti. [Ct. 51. § (1) bekezdés]

A változásbejegyzési kérelem benyújtásához a társaságnak illeték és közzétételi költségtérítés fizetési kötelezettséget kell külön-külön banki úton teljesítenie. [25/2006. (V. 18.) IM rendelet 1. § (3) bekezdés]

A tagi kölcsön apportba adásával a társaság kötelezettségének jogosultja így szintén maga a társaság lesz, ezáltal a társaságnak önmagával szemben lesz kötelezettsége és követelése is egyaránt, amelyek egymással szemben elszámolhatóak vagyis a kölcsön alapján fennálló követelés és kötelezettség is megszüntethető.

A tagi kölcsön követelés átadása ebben az esetben nem ingyenesen történik, mivel az apportot szolgáltató tag a társaságban különböző többletjogokat (például szavazati jogot, osztalékjogot) szerez a nem pénzben szolgáltatott vagyoni hozzájárulásának ellenében, ezért a tagi kölcsön követelésnek nem pénzbeni vagyoni hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén ajándékozási illeték fizetési kötelezettség nem keletkezik, mivel annak csak az ingyenes vagyonszerzéssel megszerzett követelés a tárgya. [Itv. 102. § (1) bekezdés d) pont]

✍ Az illetékekről szóló törvény III. fejezetében foglalt rendelkezések alapján továbbá megállapítható az is, hogy a tagi kölcsön követelés apportba adása a visszterhes vagyonátruházási illetéknek nem tárgya. [Itv. 18. § (1)-(4) bekezdés]

Az adóhatósági ellenőrzések gyakorlatában azonban ugyanakkor a tagi kölcsönből történő jegyzett tőke emeléseket a cégbírósági bejegyzés ellenére rendszerint átminősítik a tagi kölcsön elengedésének és az ajándékozási illeték fizetési kötelezettség a társaság részére ennek megfelelően mégis előírásra kerül.

A tagi kölcsön követelés apportba adása adójogi szempontból ugyanis az állami adóhatóság álláspontja szerint abban az esetben nem minősül jogszerűnek, ha a tag olyan követelést bocsát a társaság részére, amelynek teljesítésére a pénzügyi eszközök hiánya következtében nincs lehetőség és nem is várható, hogy az megtörténjen, vagyis az apportként átadott követelés ebben az esetben nem rendelkezik olyan vagyoni értékkel, amelynek segítségével a társaság eredményes működése javítható lenne. Az adózó eljárása ekkor azért nem minősül jogszerűnek, mivel elsődlegesen arra irányul, hogy a társaság kötelezettségét a kölcsön visszafizetése nélkül rendezze és az adófizetési kötelezettséget elkerülje, emiatt az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése alapján az ügyletet annak valódi tartalma szerint kell minősíteni. [Art. 1. § (7) bekezdés]

Az adózás rendjéről szóló törvény továbbá előírja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat mindenki rendeltetésszerűen köteles gyakorolni. [Art. 1. § (5) bekezdés és 2. § (1) bekezdés]

Az adójogi szabályozás nem tiltja általánosan a legális eszközökre szorítkozó adóelkerülést, azonban az adóelkerülésnek azt a speciális esetét ellentétesnek nyilvánítja a jog társadalmi rendeltetésével, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának eredeti célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, ekkor az adóhatóság az adózó valódi célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra és az ügyletet annak tényleges tartalma alapján minősíti.

Az üzletrész és a kölcsönkövetelés átadása másik társaságnak

A nyereségminimum meghatározásakor az összes bevételt növelő tételt kizárólag a magánszemély taggal szemben fennálló kötelezettség esetén kell alkalmazni, továbbá a gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedése is mentes az illetékfizetési kötelezettség alól, ezért az üzletrész, a vagyoni betét, illetve a vagyoni hozzájárulás és a kölcsönkövetelés nem magánszemély tulajdonos részére történő átadásával a társaság mentesülhet a kötelezettségek alól, azonban jogszerűen erre csak abban az esetben van lehetőség, ha a jogügylet elsődleges célja nem az adóelkerülés, hanem a piacon elérhető gazdasági előny megszerzése.

Az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat mindenki rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, valamint az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. [Art. 2. § (1) bekezdés]

A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéből következik, hogy a törvényi lehetőségekkel azok céljának és funkciójának megfelelően lehet csak élni, vagyis az adózás során tilos a joggal való visszaélés.

✍ Nincs tiltva, hogy az adóalanyok éljenek a legális adóelkerülés és adócsökkentés lehetőségével, azonban ha a jogügylet valódi célja nem a piacon elérhető gazdasági előny elérése, hanem döntően az adóelkerülés vagy az adómegtakarítás, abban az esetben a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye már nem teljesül és az adóhatóság a jogosulatlanul megszerzett előny figyelmen kívül hagyásával szükség esetén becslést alkalmaz az adóhiány megállapítására, amely kedvezőtlen következményekkel járhat.

A rendeltetésszerű joggyakorlásnak megfelelő jogügyletnek nem lehet célja az adóelkerülés, ezért a követelés átadása csak abban az esetben indokolt, ha az nem az adózási előny kihasználása érdekében valósul meg, hanem áruértékesítés és szolgáltatásnyújtás útján keletkező gazdasági haszon elérésére.

Az üzletrész, a vagyoni betét, illetve a vagyoni hozzájárulás átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét meghaladó bevétel rész külön adózó árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül, amely után a magánszemélynek személyi jövedelemadót és 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

☛ A személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében értékpapírnak minősül a közkereseti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés. [Szja. tv. 3. § 34. pont]

A becslés alkalmazása a tagi kölcsönnel kapcsolatos ellenőrzések során

Az adókikerülési célú adóelőny igénybevétele esetén a jogosulatlanul kimutatott adóelőny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával.

A tagi kölcsönnel kapcsolatos ellenőrzés során az adóhatóság vizsgálhatja, hogy a tagi kölcsön összegének rendelkezésre bocsátása valóban megtörtént-e, illetve a cég bevételeinek tanulmányozására is sor kerülhet az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és a tevékenységre vonatkozó, szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok alapján.

Az adóhatóság eljárása a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és adó megállapítására irányul és amennyiben a körülményekből a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, abban az esetben nincs szükség a becslés módszereinek alkalmazására.

Az adóhatóság a becslés szabályait azokra az esetekre alkalmazza, amikor a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű joggyakorlás szerint fizetendő adó alapjának és az adó összegének a megállapítására.

☛ Becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló (azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető) adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. [Art. 108. § (3) bekezdés c) pont]

A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el, illetve ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be. [Art. 172. § (1) bekezdés e) pont]

Ha az ellenőrzés során bebizonyosodik, hogy a kölcsönt nyújtó tag a kölcsön nyújtásának idején ténylegesen rendelkezett a kölcsön összegével, azonban a magánszemély nem tudja azt hitelt érdemlően igazolni, hogy a kölcsönbe adott pénzösszeg legálisan megszerzett adózott jövedelméből származik, abban az esetben az adóhatóság a kölcsönt nyújtó magánszemély részére is becsléssel állapíthatja meg az adóhiányt.

☛ Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg, ez esetben azt kell megbecsülni, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. [Art. 109. § (1) bekezdés]

A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, az adóhatóság ebben az esetben a vagyongyarapodás forrásának igazolásaként az elévülési időt megelőző időszakra vonatkozó bevallásokat, számlakivonatokat, okiratokat, határozatokat, közhiteles nyilvántartásokat is elfogadja, amennyiben a magánszemély a nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy a vagyongyarapodásának forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg.

☛ Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak. [Art. 109. § (3) bekezdés]

Az adóhatóság jogosult a vizsgálat alá vont adózóval szerződéses vagy egyéb jogviszonyban álló más adózónál is kapcsolódó vizsgálatot lefolytatni, ha az adózó a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést más adózót érintő szerződéses kapcsolatára vagy egyéb ügyletre való hivatkozással igyekszik bizonyítani.

☛ Ha az adózó a bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál – ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki – a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és – a feltételek fennállása esetén – a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza. [Art. 108. § (9) bekezdés]

A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, amennyiben a becslés során bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy más ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá. [Art. 172. § (1) bekezdés l) pont]

Az adóhiány megállapítása alól ma már azzal sem lehet kibújni, ha az adózó az iratait és nyilvántartásait eltünteti, megsemmisíti vagy azok nem az adózó érdekkörén kívüli okból elvesznek, illetve ellenőrzésre alkalmatlanná válnak, mert az adóhatóság ebben az esetben is becsléssel állapítja meg az adó alapját a rendelkezésére álló adatok, illetve a hasonló tevékenységet folytató adózók jövedelmi viszonyai alapján.

☛ Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslés során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók (magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők) kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. [Art. 108. § (6) bekezdés]

Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget, és amennyiben az adózó iratmegőrzési kötelezettségének a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztásával nem tesz eleget, függetlenül attól, hogy a számla, a nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén 200 ezer forint, más adózó esetében 500 ezer forint és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet. [Art. 172. § (20a) bekezdés]

Az adóhiány adóhatósági határozatban történő megállapítása esetén a mulasztási bírságon kívül legalább az adóhiány 50 százalékának megfelelő adóbírság kiszabására, és késedelmi pótlék felszámítására is számítani lehet, továbbá az adóbírság mértéke az adóhiány 200 százaléka, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. [Art. 170. § (1) bekezdés]

Adózási információk - Adózási útmutatók