Munkába járás utazási költségtérítése

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló új kormányrendelet 2010. január 1-jén lépett hatályba, amely időponttól kezdődően a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a munkába járásra vonatkozó előírásokat az új kormányrendeletben foglalt szabályok figyelembevételével kell értelmezni.

A kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén a munkáltató köteles a munkába járással kapcsolatos kiadásokat a kormányrendeletben előírt módon és legalább az előírt mértékben a munkavállaló részére megtéríteni, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezése alapján a magánszemély adómentes bevételének minősül.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezések kizárólag a közigazgatási határon kívülről történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás esetén érvényesek, továbbá az utazás távolságától függetlenül egyes olyan különleges helyzetekben is, amikor a munkavállaló a munkavégzés helyére sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tud eljutni.

A kormányrendelet 2016. december 1-jétől hatályos módosítása szerint a munkába járásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás esetén is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították. [335/2016. (XI. 11.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés]

A kormányrendelet 2015. augusztus 1-jétől hatályos módosítása lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse, ha a munkavállaló súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, vagy a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 5. §]

A kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítésének adómentességére vonatkozó rendelkezések nemcsak a közösségi közlekedés igénybevétele esetén érvényesek, hanem például személygépkocsi használata vagy bármilyen más módon megvalósított utazás esetén is, azonban az adómentesen adható költségtérítés mértéke a választott utazási mód függvényében különböző lehet, továbbá a kormányrendeletben meghatározott közösségi közlekedési módoktól eltérő utazások esetében a munkáltató a költségtérítés fizetésére csak a kormányrendeletben felsorolt kivételes esetekben köteles.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2017. január 1-jétől hatályos módosítása alapján a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével adómentesen juttatható költségtérítés mértéke kilométerenként 9 forintról kilométerenként 15 forintra emelkedett. [2016. évi LXVI. törvény 26. § 5. pont]

A munkáltató a kormányrendeletben meghatározott esetekben köteles a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével a munkavállaló részére legalább kilométerenként 9 forint költségtérítést fizetni, továbbá a munkáltató ezekben az esetekben a saját belátása szerint akár kilométerenként 15 forint összegű költségtérítést is nyújthat adómentesen. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §]

A munkába járás utazási költségeinek kötelező megtérítése

A munkába járás utazási költségeihez való hozzájárulás elsősorban a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy a tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás esetén kötelező. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont aa) alpont]

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet utazási költségtérítés fizetésére kötelezi a munkáltatót, ha a munkavállaló lakóhelye és munkahelye nem azonos helységben van:

A munkavállalónak napi munkába járás címén kell költségtérítést fizetni, ha a közigazgatási határon kívülről utazik a munkahelyére és vissza naponta, vagy a munkarendjétől függően (rendszeresen vagy esetenként), és az utazás a kormányrendeletben meghatározott közösségi közlekedési módok igénybevételével történik.

A munkavállalónak hazautazás címén kell utazási költségtérítést fizetni, ha a munkahelyéről a közigazgatási határon kívülre hazautazik, majd a munkahelyére visszautazik, ennek megtérítése azonban legfeljebb hetente egyszer, illetve az általánostól eltérő munkarend esetén legfeljebb havonta négyszer kötelező és adómentes, amennyiben az utazás a kormányrendeletben meghatározott közlekedési módok igénybevételével történik.

☛ A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezések értelmezésében napi munkába járásnak minősül a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § b) pont]

☛ A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezések értelmezésében hazautazásnak minősül a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer, illetve az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § c) pont]

A munkáltató abban az esetben köteles hozzájárulni a fenti rendelkezések szerinti munkába járás és hazautazás utazási költségeihez, ha a munkavállaló belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, menetrend szerinti országos, regionális vagy elővárosi autóbuszjáraton, elővárosi vasúton (HÉV-en), menetrend szerint közlekedő hajón, kompon vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, kizárólag hazautazás esetén akkor is, ha a hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés a)-d) pont]

☛ A kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségeihez való hozzájárulás nemcsak a közigazgatási határig történő utazás költségeinek megtérítésére vonatkozik, hanem a munkavégzés helyére történő utazás teljes hosszára, azonban az utazási bérlettel vagy jeggyel történő elszámolás esetén kizárólag az előző bekezdésben meghatározott közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító utazási bérlet vagy jegy árának megtérítése lehetséges adómentesen, vagyis a kizárólag helyi közösségi közlekedési eszköz igénybevételére szóló bérlet vagy jegy árának megtérítése adómentesen általában nem lehetséges.

A kormányrendelet szerinti munkába járás esetén az előzőek szerinti utazási költségtérítés elszámolása történhet egyszerűen az utazási bérletnek, az utazási jegynek a munkáltató részére történő átadásával, vagy a munkáltató nevére szóló számla ellenében egyaránt, azonban a költségtérítés adómentes mértéke ebben az esetben legfeljebb a munkavállaló által megvásárolt bérlet, illetve jegy árának megfelelő összegű lehet, továbbá figyelemmel kell lenni a költségtérítés mértékére vonatkozó alábbi rendelkezésekre is.

A munkába járás költségtérítésére vonatkozó kötelezettségék a legegyszerűbben úgy teljesíthetőek, ha a munkáltató vásárolja meg az utazásra jogosító bérleteket, illetve jegyeket, és azokat a munkavállalók részére átadja, ez jellemzően a nagyobb vállalatoknál szokásos, ahol az összes bérletet egyszerre vásárolják meg.

A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §]

A kormányrendelet 2016. december 1-jétől hatályos módosítása alapján a munkáltató a munkavállalóval történő megállapodás szerint nem téríti meg a fenti rendelkezések szerinti munkába járás és hazautazás költségeit, ha a munkavállalóinak lakóhelyük (tartózkodási helyük) és a munkahelyük között történő oda-vissza utazását csoportos személyszállítás útján oldja meg. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1a) bekezdés]

A munkába járás utazási költségtérítésének kötelező mértéke

A munkáltató által a napi munkába járással kapcsolatban fizetendő költségtérítés mértéke a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás esetén legalább azok árának 86%-a. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés]

A munkáltató által a hazautazással kapcsolatban fizetendő költségtérítés mértéke a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás esetén legalább azok árának 86%-a, azonban ebben az esetben adómentes költségtérítésként 2017-ben havonta legfeljebb 35 340 forint. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés]

A hazautazásra tekintettel fizetendő költségtérítés havi felső korlátja minden évben az előző évben irányadó összegnek a Központi Statisztikai Hivatal által a megelőző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével emelkedik. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdés b) pont]

☛ A hazautazásra tekintettel fizetendő költségtérítés havi felső korlátja a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden évben január 25-éig kiadott közleménye alapján 2016-ban 35 200 forint , 2015-ben és 2014-ben 35 200 forint, 2013-ban 34 600 forint, 2012-ben 32 700 forint, 2011-ben 31 470 forint, valamint 2010-ben 30 000 forint összegű volt.

A munkáltató a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás költségtérítését a munkában töltött napokra és a hazautazás(ok)ra számítva a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapulvételével legfeljebb kilométerenként 15 forint értékben is adómentesen biztosíthatja, illetve a kormányrendeletben meghatározott egyes esetekben legalább kilométerenként 9 forint mértékben köteles a munkavállaló utazási költségeihez hozzájárulni.

A kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2010. január 1-jétől hatályos módosító rendelkezése alapján a munkáltatónak lehetősége van arra is, hogy a kormányrendelet szerinti napi munkába járás és hazautazás esetén a költségtérítést a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével a munkában töltött napokra és a hazautazásokra számítva legfeljebb kilométerenként már 15 forint értékű adómentes juttatás keretében biztosítsa, különösen, amennyiben a munkavállaló a bérlettel vagy jeggyel történő adómentes utazási költségtérítés nyújtásához meghatározott közlekedési eszközök igénybevétele helyett valamilyen más utazási módot választ, ideértve a gépjárművel történő munkába járást is. [Szja. tv. 25. § (2) bekezdés b) pont]

A gépjárművel történő munkába járás esetén a gépjárműnek nem kell a munkavállaló saját gépjárművének lennie, lehetőség van arra is, hogy több munkavállaló akár együtt utazzon egyetlen gépjárműben, és ebben az esetben is mindegyik munkavállalónál adómentes a kilométer-távolság szerinti utazási költségtérítés, ha az utazás a kormányrendelet szerinti napi munkába járás vagy hazautazás feltételeinek megfelel.

☛ A munkáltatónak az utazási költségtérítés módjának kiválasztásánál figyelembe kell vennie a munkavállaló utazási szokásait, vagyis amennyiben a munkába járás közösségi közlekedés igénybevételével történik és a munkavállaló a bérlettel való elszámolást részesíti előnyben, abban az esetben nem adhatja a kilométerenkénti 15 forintos értékben meghatározott költségtérítést.

A kormányrendelet meghatároz olyan eseteket, amikor a munkáltató köteles a munkavállaló részére kilométerenként legalább 9 forint értékű költségtérítést fizetni, ilyen esetnek minősül többek között, ha a munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) és a munkavégzés helye között egyáltalán nincs közösségi közlekedés, továbbá amikor a munkavállaló a munkarendje miatt egyáltalán nem tud vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni közösségi közlekedést, illetve ha a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §]

☛ Az előző bekezdésben szereplő rendelkezés alkalmazásában hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § g) pont]

A munkába járás utazási költségeihez való hozzájárulás a közigazgatási határon belüli napi munkába járás és hazautazás esetén is kötelező a munkáltató számára, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, ebben az esetben természetesen kizárólag a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása lehetséges adómentesen. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont ab) alpont]

☛ A kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés nyújtása a kormányrendeletben nem szerepelő esetekben a munkáltató számára nem kötelező, hanem arra csak lehetősége van, azonban amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére kilométerenként legfeljebb 15 forint értékű költségtérítést biztosít és az utazás megfelel a kormányrendelet szerinti munkába járásnak vagy hazautazásnak, abban az esetben az előírt mértékű utazási költségtérítés adómentesnek minősül.

A munkavállalónak a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg is nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §]

A munkába járással kapcsolatos terhek csökkentését célzó támogatások

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap foglalkoztatási alaprészéből a munkába járással összefüggő terhek csökkentése érdekében nyújtható támogatások közé tartozik a helyközi utazás támogatása (álláskeresők foglalkoztatása esetén), valamint a csoportos személyszállítás támogatása (tömegközlekedés hiányában).

A helyközi utazás támogatása abban az esetben igényelhető, amennyiben a munkaadó olyan személy foglalkoztatását vállalja, aki a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerinti álláskeresőnek minősül, és hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére a kérelem benyújtását megelőző hat hónapon belül (a munkaadó működésével összefüggő okból) nem került sor, továbbá a munkaadó megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek is. [39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 2. § a)-c) pont]

A csoportos személyszállítás támogatása adható annak a munkaadónak, aki a munkavállalóinak a lakóhelyük (tartózkodási helyük) és a munkahelyük között történő oda-vissza utazását csoportos személyszállítás útján oldja meg, feltéve, hogy a csoportos személyszállítással érintett munkavállalók lakóhelye (tartózkodási helye) olyan településen van, hogy a munkavállalóknak a lakóhely (tartózkodási hely), valamint a munkahely közötti, tömegközlekedési eszközzel történő oda-vissza utazása nem oldható meg, vagy annak ideje naponta a két órát meghaladja (tömegközlekedési eszközzel utazva), továbbá a munkaadó megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek is. [39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés]

A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeire vonatkozó előírásokat jelenleg az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet tartalmazza. [Ávr. 82. §]

A munkába járás terheinek csökkentésére igényelhető előzőekben ismertetett támogatások esetében támogatási döntés 2021. június 30-ig hozható. [39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 5/A. § (6) bekezdés]

A helyi utazásra szolgáló bérlet juttatásának lehetősége

A munkavállaló részére helyi utazásra szolgáló bérlet 2017. január 1-jétől az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával adható, ebben az esetben a kifizetőnek a magánszemély részére juttatott jövedelem 1,19-szeresének alapulvételével személyi jövedelemadót és 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. [Szja. tv. 69. § (1)-(2) bekezdés, Eho. tv. 3. § (1) bekezdés]

A kizárólag átutazás céljára igénybe vett helyi közösségi közlekedésre szolgáló bérlet és jegy árának teljes vagy részleges megtérítése azonban a munkába járás fogalmának 2010. január 1-jétől hatályos kibővítése következtében a magánszemély adómentes bevételének minősül, amelyet a magánszemély jövedelmének megállapításánál nem kell figyelembe venni, vagyis kizárólag ebben az esetben sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a helyi közösségi közlekedésre jogosító bérlet árának megtérítésével. [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 2. § a) pont aa) alpont]

☛ A munkáltató azonban nem köteles az átutazás céljára használt kizárólag helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító bérlet vagy jegy árának megtérítésére, hanem arra csupán lehetősége van, mivel a munkába járás utazási költségeinek megtérítése utazási jegy vagy bérlet ellenében történő elszámolással kizárólag a kormányrendeletben meghatározott közlekedési eszközök igénybevétele esetén kötelező, amelyek között csak helyi utazásra szolgáló közlekedési eszközök nem szerepelnek.

A fentieken kívül továbbá a magánszemély adómentes bevételének minősül a kizárólag a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény által az intézmény tanulói számára adott, a helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszköz igénybevételét szolgáló bérletjegy, ezért annak juttatása esetén sem a tanulónak, sem az intézménynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. [Szja. tv. 1. számú melléklet 8.6. pont b) alpont]

A munkavállaló részére helyi utazásra szolgáló bérlet 2016. december 31-éig a béren kívüli juttatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával volt adható, amelynek feltétele volt, hogy a helyi utazásra szolgáló bérlet a munkáltató nevére szóló számlával legyen megvásárolva. [Szja. tv. 71. § (1) bekezdés f) pont]

☛ A béren kívüli juttatás keretében biztosított helyi utazásra szóló bérlet a munkavállalón kívül a munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja részére is juttatható volt. [Szja. tv. 71. § (6) bekezdés a) és b) pont]

A béren kívüli juttatás keretében biztosított helyi utazásra szolgáló bérlet után a kifizetőnek a magánszemély részére juttatott jövedelem 1,19-szeresének alapulvételével személyi jövedelemadót és szabályos juttatás esetén 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást kellett fizetnie. [Szja. tv. 69. § (2) bekezdés, Eho. 3. § (4) bekezdés]

Adózási információk - Adózási útmutatók

Titoktartás

A megrendelt szolgáltatások teljesítéséhez szükséges bizonylatok, nyilvántartások, szerződések és más iratok adatait minden esetben üzleti titokként kezeljük és azokra teljes titoktartási kötelezettséget vállalunk, vagyis a megrendelő előzetes hozzájárulása nélkül az általunk kezelt adatokról, valamint a szolgáltatások teljesítéséhez szükséges gazdasági tevékenységgel összefüggő információk egyetlen részletéről sem adunk harmadik személy részére tájékoztatást, kivéve, ha annak teljesítése jogszabályi előírás alapján kötelező.

A titoktartással védett információkra vonatkozóan bármilyen jellegű tájékoztatást kizárólag megrendelőnktől előzetes egyeztetés során kapott beleegyező hozzájárulás esetén nyújtunk, hozzátartozók vagy üzlettársak részére is, akik a jogosultság érvényes igazolása nélkül ilyen célból esetleg közvetlenül hozzánk fordulnak.

A titoktartás nem vonatkozik a hatóságok felé történő adatszolgáltatásra, ha azt jogszabály írja elő.

Adatkezelés

Az adatkezelés és adatfeldolgozás során gondoskodunk a személyes adatok biztonságáról és végrehajtjuk azokat a technikai és szervezési intézkedéseket, továbbá betartjuk azokat az eljárási szabályokat, amelyek az adat- és titokvédelmi rendelkezések érvényre juttatásához nélkülözhetetlenek.

Az adatokat védjük a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, továbbítás, nyilvánosságra hozatal, törlés, megsemmisítés, továbbá a véletlen megsemmisülés és sérülés ellen.

Az adatok kezelésére kizárólag a szerződés szerinti meghatározott célból, kizárólag a szerződésből eredő jogok gyakorlása és a szerződésből eredő kötelezettségek szabályos teljesítése érdekében kerül sor, kizárólag abban az esetben, ha az adatkezelés céljának megvalósulásához szükséges.